Jönnek a hosszú, borús őszi, téli esték. Fura ez a csendesség, mikor csak ketten vagyunk itthon hétköznapokon. Pedig megszoktuk, akkor is mikor Tamás és Ádám is itthon volt, mindenki elhúzódott a maga kuckójába. Hányszor gondoltam korábban az aktív melós hétköznapokon arra, de jó lenne egy kis csend, egy kis magány. Most meg majdnem agyonnyom. A számítógép kínálta lehetőség, a kapcsolattartás" a világgal könnyít ezen. Hisz szerencsémre egész életemben, még a kézzel írós időszakban is sok levelező társam volt. Most ez még könnyebb, hisz a háló elvisz bárhová. S igen, tényleg van öröm is, hisz így találtam meg Pétert, 18 éve után, kivel az egyetemi évek alatt nagyon jó barátságban voltunk, sőt azt követően is sokáig őriztük az aktív kapcsolatot. S ezzel sikerült élővé tenni a régi lvovi évfolyammal is kontaktust. Érdekes lenne a következő találkozón végig dumálni, hogyan látjuk egymást - már nem külsőleg - ki mennyit miben változott, hogyan látják a többeik, milyennek ismerték meg anno, stb. Na ezt fel is vetem valamikor.
A napok értelmes eltöltése. Mindig azt gondoltam, milyen könnyű Aztán nem mindig. De sokszor rájövök, h csak a kifogást keresem. Vagy a partnert? Kell valami rendszert vinni a hétköznapokba, kell valami ami leköt, ami művelhető, csinálható. Folyamatosan tervezem: sport, festés, vissza a festőkörbe, elkezdeni valami közös táncot: zumba, lélektáncs, stb. De még mindig nem mentem el sehova.
Az ázsiai út közeledése remélem majd felráz, mert az arra való felkészülés pozitív, csomag lista készítése, program rögzítése, elő olvasás a helyszínekről, történelemről, kultúráról, stb. S ott a nap fog sütni minden nap!!!
Igen, ez jó téma. Lecke minden napra: felkészülés a program szerint. Ezt feladom magamnak!
Holnap pedig főzőklub, pénteken elmegyek Zsuzsival egy könyv bemutatóra, alakul ez!
Akikkel együtt végeztem ( 30 éve már) Lvovban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése