Már második vasárnap reggel kirándultunk el a tatabányai bolhapiacra Anitával. Minden konkrét cél és elvárás nélkül mentünk a múlt héten és most is, s igazán meglepődtünk, milyen sok árus van. Ez nem régiség piac, hanem tényleg igazi bolhapiac. A kínálat 90 %-a a mi szemünkben kacat, de rendszeres látogatással biztosan ki lehet fogni egy-egy kincset. Itthon Zsolt ma megkérdezte, mit tekintünk kincsnek. Na erre nem válaszolhattam konkrétan, mert ami nekem az, neki lehet tényleg kacat, felesleges bóvli. Szóval a kincs az, amibe ott akkor beleszeretsz, majd úgy érzed, nélüle nem mehetsz haza.
A múlt héten volt kapás, retro vázákkal jöttünk haza, ügyesen alkudtuk, s kötöttünk üzletet. S ma boldogan gyönyörködünk új szerzeményeinkben.
Most hétvégén gyenge kínálat volt, gyorsan körbe is értünk. De menni fogunk még, s keressük kincseinket! Hihetlen, az év 1979.
S csak azért, hogy emlékezzek a közelgő ünnepekre, előszedtem egy régi fotót, milyen is volt a lvovi télapó.
