Új blogot ajánlok

Az új blog még születendőben. De gyorsan fog fejlődni. Valaki írjon véleményt!

Szerezzünk örömöt magunknak

Nagyon szeretek ajándékot adni. Jobban, mint kapni. Őszintén. Mostanában viszont egyre többször szereztem magamnak örömöt, hirtelen és váratlan vásárlással. Miközben nem nagyon vagyok már nagy boltba járó, sőt kifejezetten kerülöm a zsúfolt bevásároló helyeket, plázákat. Hűséges típus vagyok, van néhány kisebb üzlet, ahova szeretek betérni. Ma váratlanul be kellett menni dolgozni délelőtt. S utána betévedtem egyik cipőboltba, amit kedvelek. S 10 perc alatt megtaláltam azt a csizmát, amire vágytam. Így szeretek vásárolni! Ha kifejezett vásárlási szándékkal megyek valamiért, általában nem találom meg az igazit. De az is igaz - tapasztalás -, ha valami megtetszik, nem kell lacafacázni. Meg kell venni. Mert mire meggondolom, már nincs, elvitték. Így maradtam le nem régen egy kiszemelt táskáról.

Nem tudom más hogyan van ezekkel a dolgokkal.

Egyébként vásárlás tekintetében, legalábbis a saját holmikat illetően két alternatíva van, amit kedvelek. Valami jó találat turiban - s ezt már sportszerűen űzöm -, vagy valami tényleg "beleszeretek darab", mindegy mibe kerül áron.

Jön hamarosan a karácsonyi örületes vásárlási láz. Míg a gyerekek kicsik voltak, már szeptembertől gyűjtögettem az ajándékot, mindig volt ötlet. Nem értem, miért olyan nehéz ma számukra találni valami jót, mióta nagyok. Azt mondják mindig, mindenük meg van, amire szökségük van. Sajna könyvet nem olvasnak már. Zene: minden letölthető. Sporthoz minden adott, amit használnak. Nem kedvelik a "puccos",  holmikat, a divat nem érdekli őket.

Ha van valakinek jó ötlete, annak nagyon örülnék!

Ezt a fotót kedv csinálónak teszem fel. Ajándéknak ez is jó - sajna az én családom nem vevő rá -, séta repülés a kecskédi reptérről, a környék felett. Kétszemélyes motorossal voltam fenn. Fantasztikus élmény! Ha érdekel, tavasztól lehet menni. Van jó pilóta, akit ajánlhatok.

Egy fáradt nap végére

A mai nap nem csak az időjárás miatt volt borús, viharos. Ezt élem meg éppen melóban is. Várom a fényt, a napsütést, mielőbb, a dolgok lezárását. A nap szép része volt egy kis süti, ital mellett a barátoknál összeülni, Évit látni, hisz milánói élete miatt keveset van itthon.

Ma több emberrel beszéltem a társas élet fontosságáról, az egyedüllét nyomasztó érzéséről. Közös megállapítás, igenis kellenek a rendszeres közös baráti esték, az együtt kitalált dolgok, játékok, amik rendszeres feladatot és örömöt, értelmet adnak. Ilyen lesz a főzőklub blogja is. Erről ma beszéltünk is már Erikával. Mihamarabb neki látunk, kialakítjuk az arculatot, felvisszük az eddig - lassan 2 éve működő klubunk - kipróbált receptjeit. S van más terv is, de erről majd később. Persze mindehhez idő kell. Tehát legelőször is programozás: szabadidő teremtés mielőbb. S csak a technika gyakorlása kedvéért egy régi fotó beszúrasa: 2007. húsvét.

Bölcsesség

Mára nem kell több. Ezen mindenki elgondolkodhat.

Próbálkozásaim

Javítottam, rontottam, javítottam, rontottam. Így telt két este is. Megint sokat tanultam. A kedvem töretlen. Minden nap egyre tovább lépek a fejlesztéssel. S előbb-utóbb kialakul majd a stílus, a téma. S jönnek az olvasók.

izgalom és türelem

Mindegyik van. Egész este tanulom, mit és hogyan kell és lehet beállítani. Nagyon élvezem. Annyi új ismeretet szereztem az elmúlt 3 napban. Kevésbé bonyolult, mint gondoltam. Csak az angol tudás hiányzik.

Judit és Dani megint csak köszönet! Ha nem olvasom angol kaland leírásotok, nem tartanék itt.

Szóval: NEM MINDIG SZŐKE NŐ A NŐ

feltöltődés

Bár milyen hihetetlen még magamnak is, egy hosszú melós nap után kifejezett feltöltődés nekilátni két heti elmaradás után a vasalásnak. A házi munkák közül ez az egyetlen, ahol nem érzem magam egyedül. Nagyon látványos a tevékenység, senki nem zavar. S ilyen nagy megkönnyebbülés is ritkán megy át rajtam, na ezt megcsináltam. Elégedett vagyok. Jót tettem mindenkinek.

S ez utóbbi mennyire fontos nem csak itt, hanem minden területén az életnek. A legtöbb ember a mai napig küzd a saját önbecsülésével. Nem hiszi el legtöbbször: KÉPES RÁ!!!. Nem kevésbé, nem rosszabbul, mint bárki más. Minden nap többször, minden helyzet előtt azt kell mondanunk magunkban és hangosan is akár KÉPES VAGYOK RÁ! Sőt! Rengeteg könyv, film, tanítás foglalkozik ezzel. De az út egyetlen, ami elvezet ide. Ez pedig nem más, mint a személyes megtapasztalás. Mindaddig, míg csak messziről nézzük, s nem megyünk bele a dolgokba, akkor mindig előttünk lesz. Toljuk magunk előtt. Ma sokan állnak különböző változás előtt, s félnek. Átmenti pillanatig én is, de szerencsére már annyiszor megtapasztaltam, minden változás csak előre vitt, mind új lehetőségeket, kapcsolatokat, ismereteket hozott. Ezért kell azt felismerni mindannyiunknak, hogy a változás fontos dolog. A változástól nem félni kell, hanem kívánni azt. Vágyni rá, s belehelyezni magunkat abba, amit szeretnénk. Azt a jelenükké tenni, elképzelni, hogy már történik is velünk. Minden ilyen gondolat egy forgatókönyv. Melyet mi írunk. A magunkét. S nem csak írjuk, meg is rendezzük. Egyszerre vagyunk forgatókönyvírók, rendezők, statiszták, fő és mellékszereplők, operatőrök, nézők.

Gondolkodj el e sorokon, kezd el írni saját forgatókönyvedet holnapra. Rendezd meg a jeleneted, majd játszd el a szerepet. A siker nem fog elmaradni! Ígérem!

Kezdet

Ezt a blogot egy váratlan pillanatban indítottam. A véletlenek mindig is fontosak voltak az eddigi életemben. S azt gondolom, így ez a pillanat is az. Köszönem érte Daninak és Juditnak, akik angol útjáról írt blogját olvasva találtam erre a lehetőségre, s az ötlet innen született.
Valamikor kislány korban még naplót vezettünk. Féltve, óvva, hogy más ne lássa. Aztán elfelejtettük, majd újabb napló korszak mikor gyerekek születtek. Születés, első fog, mosoly, szó....:). Aztán nagy kihagyás.
Ma máshol a figyelem, más dolgok váltak fontossá, legalábbis ezt hisszük legtöbben.

Azt tapasztaltam, nagyon sok ember vágyik beszélgető partnerre. Sokan munka után szívesen beszélgetnének, de már nincs kedvük, vagy lehetőségük elmenni sem barátokhoz, sem máshova. S az is kérdés, tényleg van-e hova?  Ezért megpróbálok itt egy beszélgető kört kialakítani. Sok ismerősöm, barátom van. Tél jön. Hosszú, unalmas esték. Gyertek ide, erre az oldalra. S csináljunk ezen keresztül egy esti beszélgető társaságot. Nem csak a fizikai jelenlét lehet fontos, sokszor elég a lelki rákapcsolódás.
Hát megpróbálom. Még meg kell tanulnom most, hogyan küldöm el másoknak. Ha olvasod, akkor sikerült. Várlak ide!
Szeretettel: Zsuzsa