feltöltődés

Bár milyen hihetetlen még magamnak is, egy hosszú melós nap után kifejezett feltöltődés nekilátni két heti elmaradás után a vasalásnak. A házi munkák közül ez az egyetlen, ahol nem érzem magam egyedül. Nagyon látványos a tevékenység, senki nem zavar. S ilyen nagy megkönnyebbülés is ritkán megy át rajtam, na ezt megcsináltam. Elégedett vagyok. Jót tettem mindenkinek.

S ez utóbbi mennyire fontos nem csak itt, hanem minden területén az életnek. A legtöbb ember a mai napig küzd a saját önbecsülésével. Nem hiszi el legtöbbször: KÉPES RÁ!!!. Nem kevésbé, nem rosszabbul, mint bárki más. Minden nap többször, minden helyzet előtt azt kell mondanunk magunkban és hangosan is akár KÉPES VAGYOK RÁ! Sőt! Rengeteg könyv, film, tanítás foglalkozik ezzel. De az út egyetlen, ami elvezet ide. Ez pedig nem más, mint a személyes megtapasztalás. Mindaddig, míg csak messziről nézzük, s nem megyünk bele a dolgokba, akkor mindig előttünk lesz. Toljuk magunk előtt. Ma sokan állnak különböző változás előtt, s félnek. Átmenti pillanatig én is, de szerencsére már annyiszor megtapasztaltam, minden változás csak előre vitt, mind új lehetőségeket, kapcsolatokat, ismereteket hozott. Ezért kell azt felismerni mindannyiunknak, hogy a változás fontos dolog. A változástól nem félni kell, hanem kívánni azt. Vágyni rá, s belehelyezni magunkat abba, amit szeretnénk. Azt a jelenükké tenni, elképzelni, hogy már történik is velünk. Minden ilyen gondolat egy forgatókönyv. Melyet mi írunk. A magunkét. S nem csak írjuk, meg is rendezzük. Egyszerre vagyunk forgatókönyvírók, rendezők, statiszták, fő és mellékszereplők, operatőrök, nézők.

Gondolkodj el e sorokon, kezd el írni saját forgatókönyvedet holnapra. Rendezd meg a jeleneted, majd játszd el a szerepet. A siker nem fog elmaradni! Ígérem!