296 nap

296. Ennyi nap telt el az utolsó bejegyzésem óta. Mennyi minden történt ez alatt! Keresem a jó dolgokat, amik történtek velem, velünk. Mert biztosan voltak ilyenek is. De első reakciója agyamnak, lelkemnek, szívemnek még mindig a hiány feldolgozása. Azoknak a számomra kedves embereknek a hiánya, akik a nagyon fontosak voltak az életemben. ÉDESANYA, BARÁTNŐ, JÓ ISMERŐS. Mindegyik külön-külön is mélyen érint. Nincs nap, h ne gondoljak rájuk, ne idézzek fel valami kis szösszenetet az együtt töltött időszakból.
Jönnek a hosszú, borús őszi, téli esték. Fura ez a csendesség, mikor csak ketten vagyunk itthon hétköznapokon. Pedig megszoktuk, akkor is mikor Tamás és Ádám is itthon volt, mindenki elhúzódott a maga kuckójába. Hányszor gondoltam korábban az aktív melós hétköznapokon arra, de jó lenne egy kis csend, egy kis magány. Most meg majdnem agyonnyom. A számítógép kínálta lehetőség, a kapcsolattartás" a világgal könnyít ezen. Hisz szerencsémre egész életemben, még a kézzel írós időszakban is sok levelező társam volt.  Most ez még könnyebb, hisz a háló elvisz bárhová. S igen, tényleg van öröm is, hisz így találtam meg Pétert, 18 éve után, kivel az egyetemi évek alatt nagyon jó barátságban voltunk, sőt azt követően is sokáig őriztük az aktív kapcsolatot. S ezzel sikerült élővé tenni a régi lvovi évfolyammal is kontaktust. Érdekes lenne a következő találkozón végig dumálni, hogyan látjuk egymást - már nem külsőleg - ki mennyit miben változott, hogyan látják a többeik, milyennek ismerték meg anno, stb. Na ezt fel is vetem valamikor.

A napok értelmes eltöltése. Mindig azt gondoltam, milyen könnyű Aztán nem mindig. De sokszor rájövök, h csak a kifogást keresem. Vagy a partnert? Kell valami rendszert vinni a hétköznapokba, kell valami ami leköt, ami művelhető, csinálható. Folyamatosan tervezem: sport, festés, vissza a festőkörbe, elkezdeni valami közös táncot: zumba, lélektáncs, stb. De még mindig nem mentem el sehova.
Az ázsiai út közeledése remélem majd felráz, mert az arra való felkészülés pozitív, csomag lista készítése, program rögzítése, elő olvasás a helyszínekről, történelemről, kultúráról, stb. S ott a nap fog sütni minden nap!!!
Igen, ez jó téma. Lecke minden napra: felkészülés a program szerint. Ezt feladom magamnak!

Holnap pedig főzőklub, pénteken elmegyek Zsuzsival egy könyv bemutatóra, alakul ez!

Akikkel együtt végeztem ( 30 éve már) Lvovban. :)

Szilveszter esténk

Jó pár éve nem voltunk szilveszterezni, maradtunk itthon a kényelmes, laza, otthon ülős, tv nézős megoldásnál. Ezért is örültem, volt kezdeményezés a baráti körből, töltsük együtt az év utolsó estélyét. A csapat ugyan nem volt teljes, de rájuk gondolva is mi jól éreztük magunkat. Különleges kaják, zene, jó társaság, mi sem kell több az év lezárásához. A tombolán is jól szerepeltünk, mindenki nyert az asztalnál. A megnyert ajándékok között volt bor, pohárkészlet, pezsgő, hajszárító, az étterem vacsora meghívása.

A vacsorából mindenképpen a kacsamellet kell kiemelnünk, ami úgy látványában, mind íz világában valami felséges volt. A borleves finom volt, de a kezdő aperitif, ill. bor kóstolás után kicsit erősnek , ütősnek sikeredett, s finom íze miatt sajna legtöbben vissza is küldtük.

A szokásos év eleji koccintás sem marad el a teljes szomszéd baráti körtől, s találkozunk péntek este egy pezsgő erejéig. Ja és Balázs ünneplésére, aki születésnapos, január 02-án.

 Edit és Angála itt éppen nincsenek az asztalnál.

A fotók pedig kedves társasági hangulatot remélem tükrözik.

Jókedvűen Ágota és Angéla.

Kirándulás a bolhapiacra

Már második vasárnap reggel kirándultunk el a tatabányai bolhapiacra Anitával. Minden konkrét cél és elvárás nélkül mentünk a múlt héten és most is, s igazán meglepődtünk, milyen sok árus van. Ez nem régiség piac, hanem tényleg igazi bolhapiac. A kínálat 90 %-a a mi szemünkben kacat, de rendszeres látogatással biztosan ki lehet fogni egy-egy kincset. Itthon Zsolt ma megkérdezte, mit tekintünk kincsnek. Na erre nem válaszolhattam konkrétan, mert ami nekem az, neki lehet tényleg kacat, felesleges bóvli. Szóval a kincs az, amibe ott akkor beleszeretsz, majd úgy érzed, nélüle nem mehetsz haza.
A múlt héten volt kapás, retro vázákkal jöttünk haza, ügyesen alkudtuk, s kötöttünk üzletet. S ma boldogan gyönyörködünk új szerzeményeinkben.
Most hétvégén gyenge kínálat volt, gyorsan körbe is értünk. De menni fogunk még, s keressük kincseinket! Hihetlen, az év 1979.

S csak azért, hogy emlékezzek a közelgő ünnepekre, előszedtem egy régi fotót, milyen is volt a lvovi télapó.

Szaladnak a napok

Már hetek óta nem voltam az oldalon. Rohannak a napok. Nem szeretem ezt az időszakot. Hideg, sötét...

Csodálatos ősz

A mai napsütés ajándék volt mindenkinek. Színes pompában ragyognak a fák, s feledtetik velünk, hogy az ősz legtöbbször borús, hűvös, nyirkos, s legtöbbször nem is szeretjük.
A mai fotó nyári, ezt csak a fák zöld lomja jelzi, hisz eső volt, mikor Alcsúton kirándultunk.

4 napos hétvége után

Azt nem mondanám, hogy hiányzik a munka. Inkább csak a változatosság. Egyébként pedig egy rövid hét után, hamar jön újra a hétvége, amit újra sétára is lehet majd használni. Na ezzel a várakozással nézzünk a holnap elé :)

Új blogot ajánlok

Az új blog még születendőben. De gyorsan fog fejlődni. Valaki írjon véleményt!